Webkamera

Természeti környezetünk

Az olyan vulkanikus eredetű hegyvidékek, mint a Mátra, természetes eredetű állóvizekben általában szegények. A Sás-tó eredeti állapotának átalakításával a hatvanas években a terület biológiai sokfélesége drasztikusan lecsökkent.

Az idegenforgalmi szerep erősödésével együtt azért még ma is megtalálható itt a vizes élőhelyek néhány jellegzetessége.

Nyár végére a tó felszínének jelentős részét a hínárnövények foglalják el. Alattuk a víz lényegesen hidegebb, mint a nyílt vizű területeken. Nagy felületet foglal el a nyílt vízből a széles levelű gyékény is. A zsombéksás állományai viszont csak foltokban maradtak fenn.

A parton a vízszint ingadozása, illetve a meder lejtése alapján jelennek meg a különböző mocsári fajok: erdei káka, mocsári csetkáka, békaszittyó, réti füzény, sédkender, fülemüleszittyó, közönséges lizinka, subás farkasfog, vízi peszérce, borsos keserűfű, mocsári sás, keserű csucsor, fodros harmatkása, iszapzsurló. A parton törékeny füzek, fehér füzek és enyves éger elegyednek. A szigeteken jellemzően a pionír fafajok jelennek meg, mint a közönséges nyír és a rezgő nyár.

A Sástói réten valaha az ember vágta ki a fákat. Valószínűleg a legelésző állatai számára teremtett így helyet. A legeltetés felhagyása után csak a rendszeres kaszálásnak köszönhető, hogy az erdő nem foglalta vissza a területet.

Az ilyen réteken létrejövő lágyszárú társulások fajban igen gazdagok. A fűféléken kívül rengeteg virágos növénnyel is találkozhatunk itt. Például: illatos ibolya, salátaboglárka, kakukkfűfélék, szarvaskerep, őszi kikerics, közönséges bakszakáll, búzavirág, macskatalp, kaszanyűg bükköny, szegfűfélék. A Mátra fajgazdag hegyi rétjein előfordul többek között a kornis tárnics, a fekete kökörcsin, a szártalan bábakalács és a gömböskosbor is.

Ahogy felfelé haladunk a hegyoldalban, egyre zártabb lombozatú erdőtársulásokkal találkozhatunk, vagyis egyre kevesebb fény jut a gyepszinten élő növények számára.